Sziasztok!
Mint tudjátok, nemrégen volt lehetőségem elolvasni Az ártatlant a kedves írónő jóvoltából. Mikor Győrött voltak dedikálni igen szerencsés helyzetben voltam: úgymondván a munkahelyemen látogattak meg, így nem jelentett akadályt, hogy aznapra is be voltam osztva. Angelika a megérkezés pillanatától kezdve ragyogott, s mikor kicsit félve bemutatkoztam neki egy olyan őszinte cukorfalat öleléssel ajándékozott meg, hogy a napi jókedvem nekem is biztosítva lett abban a pillanatban. A közönségtalálkozó után volt még időnk egy kicsit beszélgetni, s ekkor átnyújtott egy, a számomra dedikált példányt. No, így már az egész havi jókedvem forrása is megvolt :))
Nem hiába vártam én ezt a könyvet ennyire, minden sorát imádtam. Ha szeretnéd elolvasni a könyvről alkotott értékelésemet, akkor kattints ide.
Olvasás közben és utána is több kérdés felmerült bennem, amire Angelika készségesen válaszolt. Szóval lássuk csak, mit lehet tudni Az ártatlanról, Angelikáról és a folytatásról:
Niitaa: Miért döntöttél úgy, hogy nem veszel fel álnevet, hanem saját néven adatod ki a műveidet?
Angelika: Eszembe sem jutott. Akkor még fel sem merült bennem, hogy az olvasók nagyobb bizalmat szavaznak az angolszász nevű íróknak, mint a magyaroknak, ráadásul már rengeteg cikkem megjelent a saját nevem alatt, és a Terézanyu-pályázatot is így nyertem meg. Aztán az első könyvem, Az agyam eldobom, önéletrajzi napló, így elég fura lett volna, ha álnéven adja ki az Álomgyár az igaz történetemet.
Niitaa: Mi az, ami motivál az írási folyamat közben?
Angelika: A határidő. :) Az nagy úr, mert valószínűleg elszüttyögnék egy-két évet is a regényemmel, ha nem tudnám, hogy csupán néhány hónapom van rá. Egyébként ha a történet a fejemben van, akkor nem elkezdeni, hanem abbahagyni nehéz az írást. Olyan, mint amikor félbeszakítanak egy filmet, te meg pislogsz, hogy mi van? Miért pont a legizgalmasabb résznél? Szóval külön motivációra nincs szükségem, csak némi háttérzajra, ami nem zene. Tőlem a kislányom, Kamilla is beszélgethet hozzám, legfeljebb nem válaszolok. Mehet a tévé, vagy lehet a HÉV-en az utazás zaja, nem zavar, csak az, ha fel kell állnom. Fáj is térdem a sok üléstől.
Niitaa: Kinek a fejéből és hogyan pattant ki ez a csodás és ötletes borítóterv?
Angelika: Faniszló Ádám az Álomgyár kreatív igazgatója, hihetetlen tehetséges ember, hatalmas ötletei vannak. Ezt a borítót is ő alkotta, én meg sűrűn bólogattam az ötletre, mert tudtam, hogy tökéletes lesz.
Niitaa: Van valami mögöttes tartalma is?
Angelika: A tükör fontos. Lesz is szerepe bőven Az ártatlan 2. részében. De nem csak ezért fontos, hanem azért is, mert nem mindig azt látjuk benne, amit szeretnénk, és nem mindig a valóságot mutatja. Tudod, a fények… :)
Niitaa: Miért pont a 17. század elejét, s Báthory Erzsébet történetét választottad a regényed alapjául?
Angelika: Durva helyszínt kerestem, ahová behelyezhetek egy finom, ártatlan lányt. Kontrasztot akartam, mely még inkább kidomborítja a főhősöm jellemét. Egyébként is rengeteget olvastam Báthory Erzsébetről, ráadásul sajátos elképzelésem volt a róla szóló történetekről, ezért adta magát a sötét csejtei vár.
Niitaa: Hogyan született meg Flóra története? Előre már megtervezted az események vázlatát vagy írás közben jöttek az ötletek, hogyan alakulhatna az udvari élete?
Angelika: Mindig van egy rövid, nagyon rövid vázlatom, még csak szinopszisnak se nevezném, inkább csak iránymutató pontoknak, amit előre elkészítek. Előfordul, hogy csak fejben. Aztán írás közben sokszor minden megdől, mert egyrészt a történet magát írja, másrészt pedig bármi is történik a sztoriban, annak logikailag nagyon erősen kapcsolódnia kell az előző és aztán a következő eseményekhez is. Úgyhogy sokszor átértékelem az előzetes vázlatomat.
Niitaa: Mennyi időbe telt, míg a teljes kézirat elkészült, tehát mennyi idő alatt született meg Az ártatlan?
Angelika: Fél év alatt, de ebből legalább két hónapig csak olvastam a szakirodalmat. Ha azt akarom, hogy történelmileg hiteles legyen a háttér, akkor rengeteg apróságot tudnom kell, mielőtt belekezdek az írásba. És aztán írás közben is kutatok, mert mindig felmerül valami, amit még nem ismerek, amit abban a korban nem használtak, vagy épp használtak, vagy másképp használtak…
Niitaa: A címet a mű elkezdése előtt vagy a befejezése után találtad ki, esetleg írás közben született?
Angelika: A legelején tudtam, hogy ez lesz a címe. Mindenki döntse el, hogy ki az ártatlan ebben a történetben. Több oldalról is érdemes megvizsgálni. Nem biztos, hogy Flóra, vagy nem biztos, hogy csak ő… :)
Niitaa: A folytatás október 31-re van ígérve. Már elkészült és még szerkesztési folyamatok vannak hátra, vagy még hiányzik belőle pár oldal?
Angelika: Még sok oldal hiányzik. Ez főleg amiatt alakult így, mert Velence történelméről nagyon nehezen találtam használható forrásanyagot, a kémhálózatról sem könnyű értelmes információt lelni, szóval maga a kutatás húzódott el, és még nincs is vége, mert most aztán egy új területre tévedtem. A magyar történelmet könnyű követnünk, de a velencei kémhálózatot… Feladtam magamnak a leckét.
Niitaa: A második résznek is ablakos lesz a borítója?
Angelika: Bizony. Gyönyörű vörös borítója lesz. Már előrendelhető, úgyhogy nézd csak meg, csodaszép!
Niitaa: Összesen hány kötetben fogjuk megismerni Flóra történetét?
Angelika: Lesz harmadik kötet is. De arról még ne kérdezz, mert nagyon előkészítési stádiumban van, és nem akarok hülyeséget mondani. :)
Niitaa: Nagyon szépen köszönöm a válaszokat! Egy álmomat váltottad valóra ezzel az interjúval! S mostmár még türelmetlenebbül várom Az ártatlan folytatását! De míg megjelenik, addig is folytatom a Szulejmán sorozatot ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése