2017. június 12., hétfő

W. Bruce Cameron: Egy ​kutya négy élete: Ellie

"– Jó kutya – mondta Jakob. – Ellie: te egy jó kutya vagy."

Ez az a könyv, amit mindenkinek el kell olvasni. Mindenkinek, kicsiknek és nagyoknak, gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. De tényleg! Ne haragudjatok, de csak ódákat tudok zengeni erről a kis könyvecskékről! Igaz, hogy az Egy kutya négy életével nem indult felhőtlenül a kapcsolatom (első élet!), azzal szemben az édes Ellie története teljesen levett a lábamról. Picit félve vettem kézbe, de nem volt miért aggódnom: beszippantott és az utolsó oldalig nem is eresztett: egy ültő helyemben olvastam végig.

Tudjátok, én nagyon szeretem a kutyákat. Mindegy, hogy kicsi vagy nagy, fajtatiszta vagy keverék, akkor is rögvest mosolygok, ha egyel találkozom. Persze, mint mindenkinek, nekem is vannak kiemelt kedvenceim, mint a folyton röfögő francia buldog, vagy a hot dog töltelék tacskó és még sorolhatnám. Olyan családban nőttem fel, ahol mindig volt egy, de inkább kettő kutya. Az első kutyusomat hat éves koromban kaptam meg, egy palotapincsi keveréket. Nagyon imádtam a kis pukkancsot, rengeteg csodaszép évet töltöttünk együtt. Együtt nőttünk fel. Megtanított arra, milyen érzés, hogyha feltétel nélkül szeretnek. Megmutatta, hogyan kell másért felelősséget vállalni és talán a legfontosabb: tisztelni kell az állatokat is. Mert ők nem csak haszontárgyak, mint ahogy sajnos azt elég sokan gondolják, hanem érző lények.

Ellie különálló történetére gyanútlanul találtam rá. Éppen nézegettem a friss megjelenéseket, hogy csak tisztába legyek velük, s megakadt rajta a szemem. Azonnal meg is kerestem és első pillantásra szerelembe estem a borítóba. Fél napig hurcibáltam mindenhova magammal, és simogattam a borítón a kutyus fejét, egyszerűen annyira aranyos! 
Ugyanakkor kicsit vonakodtam tőle, hiszen gyerekkönyv besorolású, én pedig azért azt nem nagyon szoktam olvasni. Sőt, a könyvmolyképző Olvasni jó sorozatából eddig egy könyv sem akadt még a kezemben. Szóval végül is pont ideje volt, ugyanakkor azért tartottam tőle, hogy túlságosan gyereknyelven lesz megírva. Szerencsére nem így van, teljesen normális a nyelvezet, a hossz, úgy igazából az egész könyv rendben van. Max attól gyermek, hogy nincs benne semmi extra dráma vagy tragédia, illetve illusztrált.

A képek benne nagyon aranyosak! Nem mondom, hogy meseszépek lennének, mert azért hagynak maguk után kívánnivalót, de elég jól sikerültek. Valahogy ez a gyönyörű borító után igényesebb illusztrációt vártam volna el. Még ha nem is színeset, de legalább tényleg szépet. De megbocsátható, mert az én fejemben, mint film, pörögtek az események. 

Ha már a filmet emlegetem... nemrégiben volt szerencsém megnézni az adaptációt és nagyon elkeseredtem, mert nem éppen arra hozták ki a lényeget, aminek kellett volna lennie. Nem beszélve arról ,hogy öt életet jelenít meg kapásból, nem négyet... na mindegy... de féltem, hogy igaz, hogy ez a könyv alapján készült kisregény, de valamit megváltoztatnak benne az eredeti történethez képest. Nagyon nagyon örülök, hogy nem így történt és teljes mértékben kiélvezhettük Ellie gyönyörű életét.

Emellett attól független, hogy "csak" egy gyerekkönyv nagyon sok tanulságot fogalmaz meg, kezdve a legegyszerűbbel: a kutya sosem fogja felfogni azt, amit mondasz neki, csak a kulcsszavakat és a hangsúlyt szűri le. Mozgásra van szüksége, nem arra, hogy egész nap egy kanapén feküdjön. Feladatok kellenek és sok játékidő!
De a kedvenc gondolatom mégis ez:

"Már értettem, hogy megy ez. A kutyák nem választhatják meg, hol akarnak élni. Azt az emberek döntik el. 
De ettől még nem éreztem kevésbé úgy, mintha kettészakítanának legbelül."

S eszembe jutott a sok kutyus, aki a menhelyen sínylődik és várja a gazdit. Eddig is tisztában voltam a helyzetükkel, de ezek után még elszomorítóbb a dolog.Sokukat már többször is visszavitték, mert "rossz kutya". Vajon szegénykém mit érezhetett akkor? Mennyire tört össze a szíve?

Szóval Ellie története csodálatos. Tele van vidám, boldog pillanatokkal. Megtanítja az apróságokat, hogyan kell egy kutyával bánni, miközben este az ő történetével alszanak el. Izgalmas és letehetetlen. Egyszerűn imádom! S szerintem minden kutyakedvelő ember imádni fogja!

Értékelés:


Kedvenc idézetek:

"(…) tudtam, hogy nekem is ki kell tartanom. Mert az a legfontosabb. Mert a kudarcnak a lehetősége sem merülhet fel, ha a siker ára csupán még több erőfeszítés."

"Séta? Ezt a szót ismertem és nagyon kedveltem. Lelkes farkcsóválásba kezdtem. Egy séta majdnem olyan jó dolog, mint a krumpliszirom!"

"– Jó kutya vagy, Ellie! 
Imádtam jó kutya lenni."

"Ez a fű! Gyorsan megharaptam, hogy tudja, ki a főnök. Nem harapott vissza, tehát, úgy véltem, ezt megbeszéltük."

"A kutyáknak az emberek mellett a helyük."

Saját készítésű Reader's Art:


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése