2018. június 5., kedd

Anne L. Green: Ördögi kísértés


Reggie ​Reynolds a Las Vegas-i rámenős csirkefogók gondtalan életét éli: szórja a pénzt és gátlástalan módon használja ki a nőket. Minden este hatalmas összegeket kockáztatva teszi meg a tétjeit a Bellagio kaszinó játékasztalainál. Az életet játéknak fogja fel, elszántan hiszi, hogy kivétel nélkül mindent ő irányít. Hozzászokott a fényűzéshez, és ahhoz, hogy neki senki sem mondhat nemet.

Egy napon azonban szembesül a visszautasítással, amikor Victoria Sawyer szemrebbenés nélkül fordít neki hátat. Abban a pillanatban, ahogy Reggie belenéz Vicky haragos, igéző zöld szemeibe, a játszma elkezdődik. Gyors, szenvedélyes, spontán és kíméletlen módon kívánja leigázni vágyai tárgyát. A csábítás hazai terep számára, és bármire képes, hogy minden megkezdett partiból nyertesen kerüljön ki. Egy olyan játszma veszi kezdetét kettőjük között, aminek a kimenetele azonban még előtte is homályos.

Reggie-t sokként éri, hogy az ő életét is egy felsőbb hatalom befolyásolja. Rá kell ébrednie, hogy ő sem mindenható. Azok a dolgok ugyanis, amelyek a felismeréshez vezető úton fontossá válnak számára, mint az egészség, a szabadság, a szerelem és a boldogság, pénzzel nem megvásárolhatók. Kemény leckét kap a barátságról, megbocsátásról, és arról, hogy az élet törékeny, és nagyon gyakran igazságtalan.


Oly nagyon vártam ezt a könyvet! Anne L. Green könyvei között érdemes szünetet tartani, ám hiába tudtam ezt, elég gyorsan ledaráltam az összes regényét. Meg is lett a hátulütője. Ugyanakkor szeretem a stílusát, így nem hagyhattam ki az új könyvét is. A  legutolsó olvasmányom tőle  A sötétség fogságában volt, körülbelül két és fél hónappal ezelőtt. Az én jellememhez mérve, korainak tartottam még elolvasni az Ördögi kísértést, de képtelen voltam ellenállni neki. Nagyon érdekelt Reggie története, így félredobtam minden tapasztalatomat, s nekikezdtem.

Mindenki nagyon izgatott volt ezen könyv kapcsán, maga az írónő is, s pontosan ez a felfokozott hangulat miatt fogalmazódott meg bennem egy apró láng: ez a könyv más lesz, mint az eddigiek. Az alapsémát kibővítve fog dolgozni Anne. Éreztem. Bevallom, számomra egy kicsit már egyhangúnak hatott, hogy mindig ugyanaz a történet magja. Az Ördögi kísértés lapjait bújva jöttem rá arra is, miért lehetett a Törékeny vonzerő akkora kedvenc: Adam teljesen más kaliberű férfi, mint a többiek. Mondhatni kilóg a sorsból. Reggie viszont tökéletesen beleillik a sémába. A karaktere fő tulajdonságai a pimaszság, a pillanatnak élés és a mértéktelen vagyonból eredő gondolkodásmód. Minden főhős egy kicsit más volt, más világban mozgott, de Reggienél éreztem eddig a lehető legtermészetesebbnek, hogy neki minden megadatik. A fülszöveg alapján felépül már bennünk egy elvárás, ami teljes értékig meg is valósul: Reggie az a fajta ember, aki úgy gondolja, neki minden jár, s ha veszít, azt is képes a saját hasznára fordítani, mert csak egy kis csata volt a háborúk között. Számomra szimpatikusnak bizonyult, noha sem az életfelfogásával, sem a stílusával nem értek egyet. Igazi nagyvilági alak, aki belül egy örök gyerek maradt, hiszen sosem kötelezte senki arra, hogy felnőjön. Hiába volt nehéz gyerekkora, másként volt kihatással a további életére.  Elsősorban a nőkhöz való hozzáállását formálta. Érdekes, hogy első pillanattól kezdve hasonlít az apjára, s a testvérére, tehát arra a világra, amit maga mögött hagyott, hiszen a nőket ő is ugyanolyan eszköznek tekinti. Lehet, hogy sosem bántott senkit, főleg nem szándékosan, de ettől független ugyanúgy megalázza őket. Számára csak annyi esett le, hogy nincs szüksége szerelemre, nehogy úgy járjon, mint az anyja. Ez a benne dúló ellentét tökéletesen jellemzi a gondolkodásmódját: legtöbbször nem megfontoltan cselekszik, hanem ösztönvezérelten, vagy épp, mintha csak egy játék lenne az élet.
Reggie történetén keresztül az írónő betekintést enged a szerencsejátékok birodalmába. Hihetetlen, mekkora összegek cserélnek egy nap alatt gazdát egy kaszinóban. Szinte minden ember tisztában van vele, hogy a szerencsejáték függőség hova vezet, mégis, ha ilyen szinte belelátunk, megdöbbentő. Egyszerűen nem akarom elhinni, hogy léteznek ilyen emberek, akik a lelküket is eladják még egy körért, s mégis... léteznek. Véleményem szerint Reggie nem függő, hiszen a történet alatt alig játszott valamicskét. Háttérből figyelte az eseményeket, s a kaszinó fontos helyszín volt, de ennyi. Ahogy megkapta, amit szeretett volna, ő már ki is szállt a játékosok köréből. Érdekes kérdés, hogy vajon rá miért nem volt nagyobb hatással ez a világ. Véleményem szerint a pénz miatt. Számára, ha nyert, ha veszített, szinte semmit sem jelentett, hiszen nem verte földhöz. Sosem volt olyan, hogy az utolsó garasát rakta fel egy körre. Ugyanakkor ez visszaüthet, hisz a mértéktelen pénzköltési lehetőség miatt az ember nem értékeli a kezében levő összeget, s így nem érzi a félelmét annak, hogy egyszer elfogy.  Ördögi kör ez, én mondom. Nekem nagyon tetszettek a könyvben kifejtett statisztikai és logikai adatok, hogy maga a kaszinó világa miként működik. Jó volt számokkal alátámasztva látni, mennyi a nyerési esély egy-egy asztalnál.
A könyv másik központi szereplője Vicky, aki egy igazán gyönyörű, de sok fájdalmat hurcoló nő. Jelenleg hostessként keresi a pénzt, amiből fenn tudja magukat tartani. Így találkozik Reggievel is, aki az első pillantás után eldöntötte, hogy ezt a nőt is megszerzi. Vicky erős személyiség, hatalmas önérzettel. Nagy büszkeséget hordoz magában úgy, hogy közben porig van rombolva. Ez pedig nem jó alapra épített vár. Talán ezért nem tudtam vele igazán szimpatizálni. Sokszor megjátssza magát: mást mond, mint amit a szívében érez, s véleményem szerint sokszor kimondottan durva az elutasítása. Persze, megértettem a reakciókat, de ha a fejében ennyire más játszódik le, akkor máshogy is kijöhettek volna a szavak a száján. Ha nem láttam volna a belső vívódásait, akkor szimplán leírtam volna egy öntelt hangulatembernek, akinek semmi sem szent, ha érzésekről és empátiáról van szó. Megedzette az élet. Sokkal többet kapott, mint az átlagember, de ő még így is képes volt önmagát megőrizni. Nem sok minden maradt meg neki, de azokat összeszorított kézzel őrzi. Megértem, én tényleg megértem, miért volt ennyire elutasító, de szerintem akkor is nyersebb volt sok esetben, mint ahogy a helyzet megkívánta.

Szóval van itt nekünk egy örök gyerek, egyben magabiztos félisten és egy szilánkos harcos amazon, akiket a sors egymás mellé sodor. Vajon mi sülhet ki ebből? Pontosan az, amire gondoltok: rengeteg kalamajka, bonyodalom, civódás, vívódás, szerelem, gyűlölet, megbocsátás egy humoros köntösben. 

Az írónő tényleg túlmutatott az eddigi könyvein. Az első pillantásra nagy szerelem és pálfordulás helyett most sokkal inkább a felek tűrőképessége és összecsiszolódási mértéke jött felszínre. Mindketten őszinték voltak, s úgy alakult kettejük között viszony, hogy nem vesztették el önmagukat, s a legalapvetőbb tulajdonságaikat. Reggie nem lett olyan szerelmes, hogy minden pillantásra elpiruljon, s Vicky sem hangoztatta minden mondatában az imádatát. Tetszett, hogy lassan indul a köztük feszülő vonzódás, s hogy az akadályozó tényezők valós érzéseken alapultak.
Ám jön egy nagyobb volumenű probléma mely túlmutat minden szerelmes civódáson. Reggie döbbenetes felfedezést tesz, mely kihatással van a jelenére és a jövőjére egyaránt. Megváltoztatja a dolgokhoz való hozzáállását. Más ember lesz, mely teljesen meg is érthető. Egyetlen apró rizsszem is képes átbillenteni a mérleget, mégis úgy érzem, néhol el lett túlozva a gondolkodásmódja. A vége felé már akkora életigazságok hagyják el a száját, amit nem tudtam vele összepárosítani. Az eredetihez képest túlságosan nőies lett a gondolkozásmódja. 
A történet a megszokott módon pörög. Esemény eseményt követ, sok meglepetéssel, s a múltból előbukkanó titkokkal. Egy kicsit a maffia is felüti a fejét, ám ez egyáltalán nem meglepő, hiszen Reggie már egy előző regényben is szerepelt – noha ott a háttérben húzódott meg. Bevallom, ezt teljesen el is felejtettem, noha nem is olyan régen olvastam azt a bizonyos könyvet, így teljesen meglepett. Ennek ellenére, mikor először jelent meg a színen a maffia, nem idegenkedtem tőle, mint más esetekben, hiszen ehhez a világhoz szervesen hozzátartozik. Szinte vártam is, mivel most itt az idő és a hely is megfelelt neki. 

Reggie története bőven túlmutat az eddigi könyvein az írónőnek. Megkaptam benne azokat a pluszokat is, amiket az előző kötetekből hiányoltam. Logikusabbnak éreztem, mint eddig szinte bármelyiket, mégsem került olyan közel a szívemhez, mint ahogy azt vártam volna. Reggie megfogott, de Vickyvel nem tudtam kellőképp megbékélni. Tőlem túlságosan különböző személyisége miatt sok döntését nem tudtam elfogadni. Szinte megőrjített a nem létező méltóságának folytonos emlegetése. Emiatt nem is tudtam teljes mértékben kiélvezni a történetet.
Ugyanakkor erotikus romantika rajongóknak ajánlott olvasmány. A lapok pörögnek, nem hagyja unatkozni az olvasót. Mi sem jobb példa erre az, hogy hiába feszült köztem és az egyik főkarakter között ellentét, mégis másfél nap alatt elolvastam.
Anne L. Green egy új fejezetet nyitott a történetei nagy könyvében. Az őt jellemző alapokat meghagyta, újdonságokkal bővítette, s erre építkezve hozott létre egy új történetet. 



"– Ha az ember talál valakit, akiért képes feláldozni az eddigi elveit, az mindig megéri."

"– Az élet csak egy játék. Maga dönti el, hogy játékos vagy játékszer lesz benne – csábítottam."

"Az élet sosem tisztességes, így nekem sem kell annak lennem."

"Mind bábuk vagyunk, de hogy a sorsunk gyalogjai vagy királyai, hittem, hogy csak rajtunk múlik."



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése