2018. június 25., hétfő

Király Anikó: Strand, papucs, szerelem


Bogi igazi csapásként éli meg, amikor az egész nyarat édesapja lepukkant, balatonfüredi kempingjében kell eltöltenie. Ezért az eddigi nyarakból leszűrt tanulságok alapján összeír egy listát azokról a dolgokról, amiket mindenképpen el akar kerülni. Míg eleinte a legnagyobb problémája, hogy duci testét nem akarja bikiniben közszemlére tenni, később kiderül, hogy vannak az előnytelen fürdőruhánál és a lángostilalomnál komolyabb problémák is. És kezdetét veszi a nagy „Mentsük meg a kempinget!”-hadművelet…
Bogi izgalmas és röhejes kalandokba keveredik, és talán, de tényleg csak talán, békét köt ősellenségével, a bikinivel is.


Láttatok már ennél vidámabb borítót? Én sem. Egyszerűen imádom azt a halvány napsárga háttért, s a rajta levő apróságokat. Nyári kellékek egy nyári történethez. S ha úgy nézzük, a teljes cím is megjelenik rajta a tárgyak formájában. Az egyszerű, de nagyszerű kategóriába sorolnám.
Király Anikóhoz egy rövid novella erejéig már volt szerencsém, ekkor döntöttem el, hogy noha nem én vagyok az első regényének a célközönsége, mégis elolvasom. Nagyon megfogott a könnyed, humoros stílusával. Ugyanakkor tartottam is tőle. A novella és a regény között elég nagy különbség van, így nem voltam benne biztos, hogy ezen alkotása is olyan meggyőzőleg fog hatni rám. Mindenesetre megadtam az esélyt, hogy elvarázsoljon. Jelentem, sikerült!

Anikó könnyed stílusa már az első oldalon feltűnik. A történet igazi kezdése előtt találhatunk egy listát, melyet a könyv főszereplője, Bogi írt. Ebben húsz pontot fogalmazott meg, mit nem fog tenni a nyáron. Első pillantásra egy teljesen átlagos listának tűnik, aranyos kis rajzokkal. Bogit egy kicsit hisztisnek mutatja be, de hát egy tinédzserről beszélünk, szóval egy pici dili nem akadály. Legalább van egyénisége. A későbbiekben minden pont értelmet nyer, miért kerültek tiltásra. Vannak köztük mókás, s komolyabb hátterű dolgok is. Így már nem is tűnik olyan bolondságnak az a húsz pont.
A történet főszereplője a 17 éves Bogi, akinek szülei évekkel ezelőtt elváltak. Édesanyjával él egy nagyvárosban. Ahogy elkezdtem olvasni a könyvet, megszólalt bennem egy kis csengettyű. Valamiért nagyon ismerősnek hatott a környezet, ahol Bogi sétálgat. Hamar kiderült, hogy a megérzésem jó alapokon nyugszik, ugyanis a főszereplőnk győri. Egy éve költöztem én is ebbe a csodaszép városba, így tökéletesen megértem, miért itt helyezte el a főhősét Király Anikó. Biztos vagyok benne, hogy ő is többször rótta már az itteni utcákat, hiszen nincs is olyan messze a saját, szeretett kis faluja. Szóval az, hogy Győr is meg lett említve a lapokon, csak még közelebb hozta hozzám ezt a történetet. Szó szerint láthattam Bogi szemén keresztül a világot, hisz én is sokat közlekedek az általa megjelölt szakaszokon.
Ám a történet fő helyszíne nem Győr, itt épp csak a prológus játszódik. Bogi a nyarat édesapjánál tölti, Balatonfüreden. Más majd ki ugrana a bőréből, ha a magyar tenger partján tölthetne két napfényes hónapot, ám Bogi kevésbé lelkes emiatt. Édesapjával vajmi kevés viszonyt alakított ki az évek során, az évi két hetes intervallum tökéletesen megfelelt a számára. S ehhez társul az kemping, melyet Lázár üzemeltet, s mely mindenkiből rosszallást vált ki. Szerintem nagyon menő lehet egy ilyen helyet birtokolni, s itt lakni két hónapig, ám mikor Bogival együtt átléptem a küszöböt, máris megértettem, miért ódzkodott annyira ettől a kényszerpihenőtől. A kemping már nem ragyogott úgy, mint régen.
Bogi egy igazi egyéniség, miközben teljesen átlagos lány marad. Nincs rajta semmi kirívó, mégis a személyisége első pillanatra meghódít mindenkit. Király Anikó maga is még a fiatalabb korosztályt erősíti, így nem lehetett a számára megerőltető egy olyan főhősnőt formázni, aki még éppen kiskorú. Még bőven emlékszik, mi zajlik le a mai tinédzserekben, s mit, hogyan élnek meg, hogyan gondolkodnak. Én sem vagyok sok évvel ezen korosztály fölött, mégis meg kell, hogy mondjam, teljesen máshogy élem már meg az engem érő változásokat, mint hét éve. Biztosan nem tudnék már 17 éves fejjel gondolkodni, ugyanakkor boldogan vetem magam bele ezekbe a történetekbe, hiszen az adott reakciók nem állnak messze tőlem. Bogi karakterében az tetszett a legjobban, hogy nincs benne az a szerzői túlzással megírt világfájdalom, amivel az elvált szülők és egyebek járnak. Nem, ő egy teljesen normális fiatal, aki elfogadta a helyzetet, s bár sokszor nem találja a helyét, próbál akklimatizálódni. El sem tudom mondani, hány összetört, világát vesztett gyerekről olvastam már, s ebből bőven elég volt. Egy karakter nem attól lesz jó, hogy minél nagyobb sebeket helyezünk el a lelkén. Bogi életvidám, aranyos, s abból gazdálkodik, amije van, márpedig hatalmas szívvel, príma ésszel és felvágott nyelvvel rendelkezik. Ebben a helyzetben is tökéletesen megtalálja a helyét, noha az elején elég sok akadályt gördített elé az apja, akarom mondani az élet, ám Bogi mindig kivágta magát. 
A történet halad a saját medrében, miközben több olyan pontot is érint, mely az olvasó számára okító jelleggel bír. Az egyik, melyet már érintettem is, az elvált szülők problémája. Bogi szemén keresztül nézve, igencsak más képet mutat, mint külső szemlélőként. Több olyan kérdés is felmerül benne, amin minden elvált szülős gyermek fejében megfordul, de a főszereplőnk jelleme ennél többre mutat: egyfajta követendő példaként áll elő, ugyanis Bogi nagyon jól reagálja le a fellépő helyzeteket, tűnjenek azok bármilyen ijesztőnek, illetve legyenek akármennyire is meglepő fordulatok. Az "apának új barátnője van" téma is kellőképp körbe van járva. 
Nagyon fontos, milyen érzések keletkeznek a gyerekben egy válást követően, s hogy melyik szülőhöz hogyan viszonyul utána, mégis engem jobban megragadott a regény egy másik alappillérje. Bogi nem egy tökéletes, XS-es bikinibe termett, szőke hosszú hajú, sosem izzadós lány, hanem pontosan olyan, mint te vagy én, vagy bárki, aki szembejöhet az utcán. Nem tökéletes. Enyhén túlsúlyos, mely erős kihatással van a mindennapjaira. Nagyon megszenvedi a dolgot, például a tükör előtt csak lábujjhegyen mer elmenni. Folytonos problémaként jelen van a pocakja. Ám nem tesz igazából semmit azért, hogy vékonyabb legyen. Nem golyózik be, hogy márpedig neki le kell adnia legalább 30 kilót a boldogsághoz. Többé-kevésbé elfogadja magát. Szeret enni, s nem lesz bűntudata egy szelet tiramisutól. Lehet, hogy van rajta pár kiló felesleg, de ettől független ugyanúgy beáll röpizni a csapatba, sőt, még a listáján levő pontot megszegve bikinit is vesz fel. Bogi példáján keresztül egy nagyon jó üzenet érkezik az olvasóhoz, mely remélem, mindenkiben elveti a magját: nem az számít, hogy a társadalom milyen normákra épül. Ha te jól érzed magad a bőrödben, akkor nincsen semmi gond. Nem kell piszkafa vékonyságúnak lenned, hogy boldog lehess, nem kell magadat ostoroznod, ha bekapsz egy gombóc fagyit. Minden a te döntésed. Ha te elfogadod magad, akkor megváltozik a kisugárzásod is, s ez úgy is hozzád vonzza a melléd illő embert, akit nem fog érdekelni, ha összesúrolódnak minden lépésnél a combjaid.
Ez egy nagyon szép üzenet, amire a mostani tökéletes főhősös regények tengerében szükség is van. Ugyanakkor a szerző ezt is pontosan úgy tálalja, mint a többi témát: érintőlegesen, nem helyezi igazán a középpontba, nem irányít rá reflektorfényt, s pont ettől válik még hatásosabbá. Nem tudom, hogy vagytok vele, de sosem szerettem, ha megmondják, mit csináljak, legyen szó családtagról vagy könyvről. A tanácsokat viszont szívesen vettem mindig is.
Bogi a nyár folyamán megannyi kalandba keveredik, melyek kihatással vannak a jellemére is. Szépen, finoman változik meg a dolgokhoz való hozzáállása, de közben nem veszíti el önmagát. Rengeteg mókás helyzet üti fel a fejét, amin biztos, hogy én többet nevettem, mint ő maga. Az oldalak csak úgy repültek olvasás közben, teljesen elvesztettem az időérzékelésemet. Fejjel belevetettem magam a Balatonba, s élveztem a körülöttem elterülő látványt és zsivajt.


A Strand, papucs, szerelem egy igazán magával ragadó történet. Könnyed stílusban megírt, komikus nyári kaland, amelyet csupa napfény ragyog be, miközben a talpunkat égeti a forró homok a vízparton. 
Tökéletesen illeszkedik a Rólad-Neked könyvek közé, hisz a központi témái szintén fontos dolgokat ragadnak meg a célközönség számára, ám mindezt humoros stílusban teszi. A lapok egy igazán jó nyaralást elevenítenek meg az olvasó szeme előtt, amibe mindenki szívesen ugrana fejest – még a bonyodalmak ellenére is. 
Bogi egy végtelenül szimpatikus karakter, aki, mint követendő példa is előttünk jár. 
A valaha létezett legjobb nyári olvasmány. Igazi vízpartra érett könyv. Strand, papucs, szerelem. Napfény, napozóágy, limonádé. Mindössze ennyi kell a tökéletes vakációhoz.




"Tudom, hogy a világ tele van klisékkel, de mi van, ha ezeket a kliséket élvezni is lehet?"

"Szeretlek. 
Nyolc betű. Rövid, mégis nehéz kimondani. Nem voltam rá képes."

"De mit ér az élet kockázatok nélkül, nem igaz?"

"Filter! Egy átkozott filterre lenne szükségem, ami kisípolja a baromságokat, amik mostanában csak úgy ömlenek belőlem."



Kiadó: Menő Könyvek Kiadó
Megjelenés ideje: 2018. június 1..
Terjedelem: 330 oldal

A könyv az alábbi helyeken vásárolható meg:



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése