2018. szeptember 6., csütörtök

Porból lettünk, porrá leszünk | Prológus


Céllal jöttem a világra. Nekem nincs olyan csodálatos történetem, mint az átlagos gyerekeknek. Nem tudok mesélni arról, hogyan találkoztak a szüleim, s miként fogantam, születtem meg. Nincsenek boldog emlékek, melyeknek háttérhangja a család gyöngyöző nevetésének szimfóniája. Semmim sincs abból, amit mások gyermekkornak neveznek. De épp ezért válhattam többé, mint a korosztályom tagjai. 

Egy üvegfalú medencében alkottak meg, pont úgy, ahogy a többieket is. Nincsenek szüleim, de nincs is rájuk szükségem. Nem két ember ivadéka vagyok, hanem a föld gyermeke. Porladó homokból, esszenciális folyadékból és karbonszálas csövekből készültem. Az alkotóm formált olyanná, amilyen vagyok. Feszes, kemény lábakat adott nekem és deltás felsőtestet. A keveréknek az arányát jól eltalálta, így nincs szívósabb Földből való nálam. Nem lettem sem túl puha és ezáltal gyenge, sem túl szikár, hogy a legkisebb külső behatásra is megsérüljek. Külső rétegem leginkább az évezredek alatt, szél által csiszolt sziklákhoz hasonlít. A formázás után, a kiégetéskor rögzültek testem ívei. A lángok a fejem környékén túl erősek voltak, így az arcom bal részén, a homlokomtól, az orrom oldalán át egészen az államig mély repedés keletkezett. Nem rendelkezem szövetekkel, így sosem fog begyógyulni, mint a gyermek lábán a seb, miután elesett biciklivel a kavicsos úton. Ez lett az én védjegyem. Ezt jegyzik meg először a mestereim, nem a nevem. Erről suttognak a tanítványok, mikor azt hiszik, nem hallom őket. S emiatt nem lehetek sosem az elit kör tagja. 

Furcsa dolog az élet. Van, hogy szép, máskor a keményebb oldalát mutatja. Úgy tartják, hogy annyit vesz el, mint amennyit ad. Egy homokszemmel sem többet, sem kevesebbet. Esélyt ad arra, hogy megváltoztasd a sorsod, csak élned kell vele. Én sosem dönthettem magamról. A törésvonal miatt azonnal újra akartak alkotni, ahelyett, hogy életre keltenek, de az alkotóm, Alsev nem hagyta. A mesterművének nevezett. Hibás, törött, de erős. Ezekkel a szavakkal lehelt belém a saját energiájából. Ezek voltak az utolsók, melyek elhagyták a száját, mielőtt holtan rogyott össze, s ezek volt az első szavak, melyek elérték a tudatomat. Hibás, törött, de erős. Ez lettem én. Silány Alsevi Mestermunka. Röviden Sam. 

Valahol azt hallottam, hogy egyetlen rizsszem is átbillentheti a mérleget. Vajon egyetlen homokszem is képes erre? Meg tudom változtatni a rendeltetésemet saját akaratomból? Vagy örökre Sam maradok? Egy senkiből is lehet valaki? 

Gondolatok gyűrűznek a fejemben nappal és éjjel. Amióta az első korty levegőt beszívtam, mióta dobban sárból készült szívem, azóta nem hagytak el a bűnös képzelgések. Azért hoztak létre, hogy beteljesítsem az előre megírt sorsom. Porladásig taníthatok és tanulhatok, míg a szelek szárnyán szóródik a testem száz és ezer darabra. Szántak valakinek, de a jelölés mindent megváltoztatott. Talán, a sebhelyem nélkül én sem lázadnék a sorsom ellen. Egy lennék a sok közül, akik egy magasztosabb cél érdekében léteznek, ám egyedül mit sem érnek. 

Azt mondják, az élet egyensúlyban van. Én azt mondom, nincs, azt mondom, igazságtalan. Akkor lopta el a jövőmet, mikor az még meg sem született. Elrendeltetésemet törölte el, egyetlen másodperc alatt. De én ezt nem hagyom. Visszalopom azt, ami az enyém. Ott fogok visszavágni, ahol legkevésbé számítanak rá. Ott fogok naggyá lenni, ahol senki nem tudott. Én magam leszek a változás. Elfoglalom a helyem. Én leszek a Kör vezetője. Én, és senki más.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése