2017. október 27., péntek

Budai Lotti: Shirzan szerelme


Egy angol úrihölgy útja egy indiai herceg ágyába

Louise Elsfieldnek, ennek a bátor és gyönyörű asszonynak a kalandjai 1685-ben veszik kezdetüket. A II. Jakab, angol király ellen indított felkelés elsodorja főhősnőnk vonzó férjét: Lord Elsfieldet ártatlanul börtönbe vetik, majd Indiába száműzik, ahol a halálnál is rosszabb sors vár rá. De Louise állhatatos szerelmétől hajtva követi férje nyomát a lenyűgöző és ismeretlen országba, s ezzel kezdetét veszi veszélyekkel, csalódással és szenvedéllyel teli utazása. Kalandjai során kalózok rabolják el, majd megismeri a csillogó paloták és a császári háremek világát is. Tanúi lehetünk, mint válik főhősünkből egy bosszúszomjas amazon, vagy ahogyan a régi perzsák harcos asszonyaikat nevezték: Shirzan.

Budai Lotti neve sajnos nem eléggé ismert hazánkban, pedig egy igen tehetséges magyar írónőről beszélünk. Bevallom, az első könyve nem olyan régen került a kezemben, előtte én sem voltam tisztában vele, hogy mégis kicsoda ő. Igaz, hogy nehezen akart elindulni a Kegyencnő hálószobája a számomra, mégis sikerült idővel magával ragadnia, s nagyon megszerettem, így mikor lehetőségem nyílt előolvasni Lotti új könyvét, nem haboztam. Türelmetlenül vártam, hogy megérkezzen hozzám egy előzetes változata, s nagy lelkesedéssel vetettem bele magam, s most el is mondanám, mit tapasztaltam olvasás közben.

Biztos vagyok benne, hogy a Borostyánszemű sorozata azért nem híresült el, mert nem volt jó a borítóterv. Távolról, a két kötetet összerakva elég mutatós, de közelről megszemlélve egyáltalán nem vonzza a tekintetet, illetve a cím sem lett figyelemfelkeltő. Ezzel szemben az új kötete borítója nagyon meggyőzőre sikerült. Kiragyog a környezetéből, megszólítja a potenciális olvasót, s a maga nemes módján meggyőzi arról, hogy igenis szüksége lesz rá. Nagyon gyönyörű lett, nem győzöm dicsérni. Képes voltam az olvasást megszakítani, hogy újra és újra megcsodálhassam.
A címmel mondjuk itt sem vagyok kibékülve, hisz fogalmam sem volt róla, mi vagy éppen ki is az a Shirzan. Név ez vagy megint valami fogalom? Igazából választ sem kaptam rá, csak a fülszöveg nyújtott egy kis segítséget. De erre kicsivel később térnék vissza.

Amikor felütöttem a könyvet nagyon meglepődtem, hisz egy nagyon is ismerős név jött velem szembe: Loiuse, aki a Borostyánszemű kötetek főszereplője is volt. Vajon véletlen lenne? Nagyon hamar kiderült, hogy nem, ez tudatos, hiszen Lotti tovább csűrte-csavarta a már ismert karakter sorsát: egy másik sorozatban folytatja a történetének bemutatását. Igazából ezt nem nagyon értem. Miért nem lehetett akkor a harmadik része a már kiadott sorozatnak? A borítóterv miatt? Hátha jobban fogadják az olvasók, ha nem tudják, hogy részben kötődik az előző kötetekhez? Többféle gondolat is keringett a fejemben, de viszonylag hamar túlléptem rajtuk, hiszen nekem igazából édes mindegy. Igaz, hogy bánatomra elárulta a Magányos örökösnő történetét, amit így már csak jóval később fogok kézbe venni, de ettől független élveztem, hogy már egy számomra ismerősen ismeretlen világba csöppentem. Hisz nem sok köze van az előző kötetekhez a főszereplőn kívül, mert új helyszínen zajlanak a dolgok, illetve a szükséges információt megkapjuk ahhoz, hogy mindenféle előismeret nélkül nyugodtan nekiülhessünk.
Lottiban most sem csalódtam, a tőle már megszokott jól kidolgozottságot kaptam, minden szempontból. Képtelenség nem élvezni minden egyes sorát, mikor ennyire választékosan, de nem fellengzősen fogalmaz. Pont a kornak megfelelő stílusban, adva az akkori megszólításokra, rangokra. Sodródtak szemem előtt a sorok, s sokszor azon kaptam magam, hogy na, ma is tanultam valamit, hiszen Lotti teletűzte számunkra idegen fogalmakkal is, melyeket egytől egyig meg is magyaráz. Mondjuk azért azt megjegyezném, hogy emiatt kicsit sok is lett a lábjegyzet. Ezzel még lehetett volna egy kicsit játszani, például néhány magyarázatot belefűzni az adott gondolatmenetbe, nem csak kicsillagozva lefordítani az átlagos olvasó számára.
De térjünk át kicsit magára a történetre. Nem tudom, hogy vagytok vele, de én sosem voltam olyan beállítottságú ember, akit annyira érdekelt volna, vajon mi történt a régmúltban. Természetesen rendelkezem egy felszínes tudással, ezért nem meresztek nagy szemeket például a Napkirály kifejezésre, tudom, kiről van szó, de számomra itt ki is fújt. A tudásom és az érdeklődésem limitált. Erre jön Lotti, s olyan jól előadja a dolgokat, hogy nagy szemeket meresztve le sem tudom tenni a könyvét, s folyamatosan magyarázok a mellettem ülő családomnak is, te azt tudtad, hogy... kezdetű mondatokat. Kifejezetten élveztem, s nagyon sok kirakós darab a helyére is került a fejemben, melyek még régebben, középiskolás koromban ütötték fel a fejüket. Sosem gondoltam volna, hogy egy királyi udvar felépítését ennyire bonyolult hálózatok szövik át, vagy, hogy a gyanúsítottak felmentése és elítélése mi alapján működött akkoriban.
Látszik, Lotti mennyire utána nézett az adott kornak, hiszen nem csak a cselekményszál a hiteles, hanem a karakterek is. Nagyon sokszor szembe jön egy számunkra is ismerős név, legyen az akár költő vagy a történelem egyik kisebb-nagyobb alakja. Csodálatos, hogyan fűzte őket is bele Louise kalandjaiba.
Ha már a karaktereknél tartunk, meg kell említenem, hogy most avattam fel az új kedvenceimet. Egy könyvnél általában a cselekményszál alapján döntjük el, hogy tetszett-e vagy nem. Ritka eset, mikor a szereplők annyira megragadják a képzeletünket, hogy még az álmunkba is velünk jönnek, sőt, várjuk, mikor bukkannak fel a túlsó sarkon egy esti séta alkalmával. Mert hogy Lotti ilyen életszagú karaktereket alkotott, egytől egyig. Persze, a történelmi adatokból dolgozott, de ez nem jelenti azt, hogy könnyű dolga volt. Hisz a legtöbb régmúlt embernek a neve, címe, s talán egy-két tulajdonsága maradt fel. Ez az alap. Erre építve kell létrehozni egy teljesen új karaktert úgy, hogy minden egyéb tényezőnek is megfeleljen. Louise, William, no meg a többiek mind kedvesek lettek a számomra. Még a negatív karaktereket is meg tudtam érteni, miért tették azokat a dolgokat, amiket. Lehet, hogy nem értettem velük egyet, de az indítékok teljesen világosak voltak a számomra is.
E könyv fölött képtelenség unatkozni. Mozgalmas a cselekmény, mely mindig tartogat az olvasónak valami újat, valami szokatlant és meglepőt. Egyszerűen nem lehet kiszámolni a következő lépést. Az biztos, hogy Louise élete nem mindennapi. Kijut neki a jóból és a rosszból egyaránt is. A történet derekán... nem viccelek, összetörte a szívemet. Le kellett raknom egy hosszabb időre, mert egyszerűen nem akartam elhinni, ami történt. Nem és nem. Képtelenség. Lehetetlen. Nem történhet ilyen. De Lotti nem hagyott cserben: miután képes voltam magam összekaparni, s újra felvenni a fonalat, megmutatta, hogy kisüthet még a Nap, ha kitartóak vagyunk. 

Nem is szándékozok több szót szólni a Shirzan szerelme című könyvről. S nem azért, mert nem éri meg beszélni róla, hanem pont ellenkezőleg: ezt a könyvet forgatni kell, szeretgetni és sokszor fel is kell lapozni. Csodálatos alkotás. Élvezetes olvasmány, mely kiszakít a hétköznapok monotonitásából, hogy megajándékozzon egy felhőtlen kikapcsolódással.
Remélem, hogy a cím senkit nem fog megzavarni, s nem fogják tévesen besorolni a ponyva, tömegregények közé, mert igenis Lotti új műve egy történelmileg hiteles, igényes kötet. 
Engem teljesen elvarázsolt, s már most érzem, hogy nagyon nehéz lesz kivárni a folyatást. Hiszen még csak most indulna el igazán az új kaland. Vétek volt itt abbahagyni!

Fordulatos, kiszámíthatatlan és szívszorító. Egy meglepetésekkel teli utazásra invitál a régmúlt idők gyönyörű, de egyben kegyetlen világába. Már csak egy kérdés maradt: készen állsz egy új kalandra?


Nagyon szépen köszönöm az Álomgyár Kiadónak és a kedves írónőnek, Budai Lottinak az előolvasási lehetőséget! 




Ha szeretnéd magadnak Te is ezt a csodás élményt, akkor a következő linkeken elő tudod rendelni, s így kedvezményes áron juthatsz hozzá a megjelenést követő napokban:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése